csuhéland: július 2012

2012. július 21., szombat

Mesékben is élek..

Alapja csuhé és filcből és textiből varrtam neki ruhát.
Unokám boldogan ölelte és vitte magával haza.

A baba alapját csuhéból csináltam és organza anyagból csináltam az öltözékét.
Unokám álmát őrzi, az ágya fölött van.

Toboz és mák manócskáim

2012. július 20., péntek

Mezőgazdasági Múzeumban voltak kiállításon

Az utolsó Hunyadi halála

Az utolsó Hunyadi halála
Forrás: Lipták Gábor Amiről a kövek beszélnek c. kötete.
A legenda címe: Rettenetes örökség

Mátyás király végrendeletében fiát Corvin Jánost tette meg örökösének.
A király váratlan halála után azonban Jagelló Ulászlót cseh királyt ismerték el királynak.
Corvin János feleségül vette Frangepán Beatrixot. Frigyükből két gyermekük születetett,
Kristóf és Erzsébet.
Corvin János fiatalon meghalt.
Később nagyobbik gyermekét Kristófot valószinüleg megmérgezték és meghalt.
György fráter így fakadt:
"Nincs ott atyám biztonságban János híveinek élete. Nem is lesz amíg egyetlen csepp Hunyadi vér folyik valakinek az ereiben.
-Rettenetes örökség az atyám. A nagy király ha már trónját nem hagyhatta fiára, adott hát neki királysággal felérő vagyont,
-s, királynak is elegendő ellenséget"

Mátyás egyetlen élő utódja a kis Erzsébet kilenc évesen tüdőgyulladásban megbetegedett. Utolsó órájában hívatta Terka dadust és György frátert, akiket nagyon szeretett. A fráter összekulcsolta csuklyája bő ujja alatt két kezét, s oda szólt az öregasszonynak.-aki Corvin János dadusa is volt- Akkor hát a mi óránk következik....
Kend mesét mond mond neki, én imádkozom érte.

Segíteni már nem tudtak rajta, a kislány meghalt.
Édesanyja Frangepán Beatrix szájához kapta a zsebkendőjét, szeméből patakzott a könny.....

Corvin Erzsébet az utolsó akinek ereiben Hunyadi Mátyás vére folyt....

A Hunyadi Címer története
Hunyadi János eredetéről és nemzetségéről /Heltai Gáspár krónikája nyomán/

A legenda szerint a megözvegyült Zsigmond királynak szerelmi viszonya volt a híres Morzsinai nemzetből való erdélyi bojár szépséges lányával.
Mikor a Morzsinai leány megtudta, hogy gyermeket vár a királytól, kérte, hogy ne hagyja immár, mert nagy bajban lesz.. Ekkor a király lehúzta az ujjáról egyik arany gyűrűjét jegyül és cédulát is adott.
Nem sokára az asszony erős fiút szült, akit Jankulának kereszteltek
Egy nap az asszony mosni készült. A kis Jankulát letette, hogy a porban játszódjon, de a gyermek erősen sírt. Akkor az asszony oda ment és Zsigmond király gyűrűjét Jankula kezébe adta, hogy azzal játszódjon.
Jankula jó ideig játszódott a gyűrűvel, hát egyszer egy holló meglátta a fáról a gyűrűt, odarepült, kikapta a gyermek kezéből és felrepült vele a fára.
A hollót az asszony testvére Morzsinai Gáspár lenyilazta, így a gyűrűvel együtt leesett a fáról.
Az asszony később elvitte Jankulát a gyűrűvel és a cédulával együtt a királyhoz, aki igen megszerette a gyermeket és sok időt töltött vele. Mikor elbocsájtotta őket megajándékozta Hunyaddal és a körülötte fekvő jószágokkal.
Jankulának és a Morzsinai nemzetnek címert is adott.
A címeren egy egy holló aranygyűrűt tartott a csőrében.
Attól fogva a szép Morzsinai ott lakott Hunyadon, ezért nevezték Jankulát Hunyadi Jánosnak.
Forrás: Lengyel Dénes Magyar regék és mondák c. könyve.

Mátyás király és Kinizsi Pál első találkozása
Dunántúli népmonda alapján..
"Történt egyszer, hogy Mátyás király a Bakonyban Nagyvázsony környékén vadászott. Nagy meleg volt. A király beüzent a barátok klastromába hogy, erősen megszomjazott.
Mindjárt futottak is a barátok és aranykupában finom somlai bort hoztak a királynak.
De Mátyás király hozzá sem nyúlt, hanem azt mondta: ilyen melegben nem iszom bort.
Meghallotta ezt a malom ajtóból Kinizsi Pál, az erős molnár legény, aki éppen malomkövet faragott. Beugrott hát a korsóért és futott vele a királyhoz.
Amikor odaért azt mondták neki a barátok: -Ejnye fickó, hát a tálca hol maradt?
Visszafut Kinizsi, felkapja a malomkövet és azon nyújtja a korsót.
Mátyás királynak megtetszett ez a derék legény. Ott nyomban neki ajándékozta Nagyvázsonyt. Szót váltott vele, bevette a seregébe, aztán harcba küldte a török ellen.

Forrás: Lengyel Dénes Magyar regék és mondák c. könyve.